Vizsgálatok szerint az elhalt fogakon kialakuló periapikális elváltozások több mint 90%-a granuloma, ciszta vagy abscessus. Ezek közül a leggyakoribb endodonciai eredetű léziónak a szövettani vizsgálatok alapján a granulomák tekinthetők. A radikuláris cisztáknak két formáját különböztetik meg az irodalomban: a valódi cisztát (true cyst), és a tasakcisztát (pocket/bay cyst). Míg a tasakciszta gyökérkezeléssel nagy valószínűséggel gyógyítható, a valódi cisztáról ez nem mondható el. Radiológiai vizsgálat során nem lehet előre differenciáltan diagnosztizálni a periapikális elváltozásokat. Mérlegelés tárgya, hogy a fogmegtartó kezelés során az endodonciai kezelést kiegészítjük-e szájsebészeti műtéttel. Esetismertetésünkben két szomszédos alsó moláris fog nagyméretű periapikális elváltozásának kezelését mutatjuk be. A 46-os és 47-es fogak endodonciai kezelését a 46-os fog gyökércsúcsának rezekciója és retrográd gyökértömése követte a nagyméretű periapikális elváltozás miatt. A fogak protetikai ellátása a radiológiai gyógyulást követően történt.