Célkitűzés: Tanulmányunk célja volt a transzabdominális amnioinfúzió szerepének vizsgálata a második, illetve a korai harmadik trimeszterben jelentkező súlyos oligohydramnion kezelésében. Módszer: A vizsgálat 2002 és 2012 között történt a SZTE Szülészet-Nőgyógyászati Klinikán 25 terhes bevonásával, akiknél a 16. és a 34. terhességi hét között súlyos oligohydramniont diagnosztizáltunk. Az idő előtti burokrepedés lehetőségét minden esetben kizártuk. Összesen 37 alkalommal történt az amnionűr feltöltése fiziológiás sóoldattal. Eredmények: Az első beavatkozás időpontjában az átlagos terhességi kor 22 hét 4 napnak adódott. Az esetek 76%-ában az első amnioinfúziót a második trimeszterben végeztük. A feltöltést követően 20%-ban vált lehetővé az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség egyértelmű igazolása. 40%-ban spontán vetélés vagy a magzat méhen belüli elhalása történt, míg ugyanennyi esetben értünk el élveszülést. Következtetés: Az antepartum transzabdominális amnioinfúzió mind a kórosan kevés magzatvíz okának tisztázásában, mind pedig a korrekciójában jelentős szereppel bír. Ugyanakkor elmondható, hogy a kezelés ellenére a második trimeszterben kialakuló súlyos oligohydramnion prognózisa továbbra is kétséges.