Háttér és célok: Összehasonlító, empirikus kutatásunk során a nem verbális gondolkodás sajátosságait vizsgáltuk a hallássérüléshez/nagyothalláshoz társuló neurogén tanulási zavarral, diszfáziával összefüggésben. Témaválasztásunkat indokolta a társuló problémát mutató tanulók számarányának utóbbi évtizedben megfigyelhető jelentős növekedése a hallássérültek tanintézményeiben. Célunk volt, hogy tapasztalatainkkal, eredményeinkkel segítsük szakterületi ellátásukat, egyéni oktatási-nevelési szükségletük kielégítését. Munkánk fókuszába két hipotézis vizsgálatát állítottuk. Módszer: Mérőeszközünk a 60 táblás Raven-féle PMT feladatsora volt, vizsgálati mintánkat a nagyothallókat fogadó speciális iskola 123 fő átlagos intellektusú tanulója alkotta, több mint 1/3-uk társuló tanulási zavart mutatott. Eredményeinket a tesztben elért csoportjellemző pontértékek matematikai statisztikai és kvalitatív vizsgálatával kaptuk. Elemzésünk fő szempontja a társuló tanulási zavar és az iskolai tanulás időtartama volt. Eredmények és következtetések: Feldolgozott adataink alapján két hipotézisünket csak részlegesen bizonyíthattuk: 1. statisztikailag csak kevés esetben igazolhattuk a társuló neurogén tanulási zavart, diszfáziát mutató nagyothalló tanulók nem verbális gondolkodásának eltérését, alulteljesítését, 2. csak tendenciaszinten tapasztaltunk sajátos feladatmegoldási formákat és hibatípusokat, amelyek a vizsgált társuló probléma nem egyértelmű, megkülönböztető jellemzői. Ám egyúttal igazolt, valósághű képet kaptunk a nagyothalló gyermekek iskolája megváltozott tanulónépességének nem verbális gondolkodásáról, amely a gyakorlat szakemberei számára az oktatás-nevelés során hasznosítható tapasztalat.