Az öregedés során nemcsak izolált genetikai hibák jelennek meg, de vannak olyan gének és szabályozó útvonalak, amelyek minden esetben megváltoznak. Ezeket három csoportra lehet osztani: az öregedés elsődleges jellemzői primer károsító tényezőket tartalmaznak, az antagonista jellemzők az ezekre válaszként megjelenő tényezők, az integratív jellemzők pedig azok, amelyek direkten megváltoztatják a szöveti fenotípust. Kutatásaink során egy keresztelemzésben azt vizsgáltuk meg, hogy az ezekkel a tényezőkkel összefüggésbe hozott gének közül melyik mutat életkorfüggő génexpresszió-beli eltérést független egészséges mintákban. A gének listáját PubMed adatgyűjtéssel határoztuk meg. A GEO-ból összesen 965 egészséges személy génexpressziós adatát dolgoztuk fel. A gén-chip adatokat MAS 5.0 algoritmussal normalizáltuk, majd Spearman rang korrelációt számoltunk a minták kora és a génexpreszió szintje között. A 142 azonosított gén közül 62 esetében találtunk szignifikáns összefüggést. A legjobb gének között nem volt olyan, amely ismert gyógyszerek támadáspontja lenne. Az irodalmi adatok alapján eddig csak három gyógyszer, az aspirin, a metformin és a rapamycin tudta kísérleti állatokban az élettartamot megnyújtani. Az eredményeink alapján azonosított gének az öregedés biomarkerei lehetnek. A legígéretesebb gének olyan jövőbeli gyógyszerkutatások alapját adhatják, amelyek az öregedés folyamatainak lassítására (vagy visszafordítására) alkalmas terápiás eszközök kifejlesztését tűzik ki célul.