Háttér és célok: Magyarországon az elmúlt években csökkent az absztinens alkoholfogyasztó serdülők aránya, miközben széles körben elterjedt a rendszeres alkoholfogyasztás, a nagyivás, a szélsőséges ivás és a rohamivás is. Az ezt befolyásoló háttértényezők vizsgálata ezért kiemelkedő fontosságú. Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálja a különböző pszichoszociális háttértényezők (családi, iskolai, kortárs, valamint a szenzoros élménykeresés), illetve a serdülők alkoholfogyasztási mintázata közötti összefüggéseket és megpróbáljon egy prediktor struktúrát felállítani. Módszerek: Az elemzésre az "Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása" (HBSC) elnevezésű kutatási program 2010-es vizsgálati hullámából származó adatokat használtuk fel a 11. évfolyamosokra vonatkozóan (N=2315; 50,6% fiú, 49,4% lány; átlagéletkor: 17,7, SD=0,73). Az elemzés során a szerzők többváltozós (binomiális logisztikus és lineáris regressziós) elemzést alkalmaztak. Eredmények: A minta jelentős része, 77%-a fogyasztott alkoholt az elmúlt 30 nap során. Az alkoholfogyasztás, a lerészegedés, valamint a korai kipróbálás tekintetében a magas anyai monitorozó viselkedés védőfaktorként működik, míg a kortársakkal együtt töltött idő mennyisége és a magasabb szenzoros élménykeresés rizikótényező. Ezek a hatások más pszichoszociális változók modellbe történő beemelé-sével is megmaradnak. Fiúk esetében az apa és a tanárok iránt érzett pozitív érzelmeknek, attitűdöknek visszatartó ereje van az alkoholfogyasztással szemben, míg lányok esetében az apai monitorozó viselkedés hat protektív tényezőként. Következtetések: A különböző pszichoszociális tartományokban elhelyezkedő változók más-más mértékben befolyásolták a serdülőkori alkoholfogyasztás szintén több kimeneti változóval jellemzett jelenségét. Elsősorban a szenzoros élménykeresés és a kortárs hatások bizonyultak rizikótényezőknek, míg a szülői monitorozó viselkedés (a másnemű szülő-gyerek kapcsolatban) és egyes iskolai tényezők pedig protektív tényezőként viselkedtek.