Háttér és célok: A meddőségi állapot és kezelése distresszállapottal jár együtt. Vizsgálatunkban a meddőségspecifikus distressz alakulását vizsgáltuk demográfiai, reprodukciós és pszichoszociális változók függvényében. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálati elrendezésben 72 meddőségi problémával küzdő, asszisztált reprodukciós kezelés előtt álló nő töltötte ki kérdőívcsomagunkat. Meddőségspecifikus mérőeszközeink a meddőségi distresszt, a megküzdési stratégiákat, a párkapcsolati elégedettséget és a partnerkommunikáció minőségét vizsgálták. A negatív és a pozitív érzelmek mennyiségét a PANAS kérdőív alskáláival mértük. Demográfiai háttérváltozóink az életkor, a nem, a végzettség, az anyagi helyzet, a párkapcsolat fennállása, reprodukciós mutatóink pedig a meddőség fennállási ideje, a beavatkozások száma, valamint a meddőség oki háttere voltak. Az adatokon többszörös lineáris regressziós elemzést végeztünk. Eredmény: Lineáris regressziós modellünk magyarázó ereje R2=0,738. A meddőségspecifikus distresszt az aktív elkerülő coping (Béta=0,52, p<0,001) és a negatív affektivitás (Béta=0,27, p=0,006) azonos irányban, míg a párkapcsolati elégedettség (Béta=-0,24, p=0,001) és a partner kommunikáció észlelt minősége (Béta=-0,18, p=0,013) fordított irányban jósolták be. A többi változónknak nem volt szignifikáns hatása a meddőségspecifikus distressz alakulására. Következtetések: Eredményeinknek terápiás implikációi vannak. Az asszisztált reprodukciós intézeteknek ajánlott pszichoszociális konzultációt biztosítaniuk a kedvezőtlen pszichoszociális tényezők csökkentése, illetve az adaptív megküzdési stratégiák növelése céljából.