Krónikus veseelégtelenségben súlyos cardiovascularis szövődmények alakulnak ki, ami az esetek 50%-ában vezet a betegek halálához. A legújabb elemzések szerint a felgyorsult atherosclerosis folyamatában a vesebetegek alultápláltságának és gyulladásos folyamatainak döntő szerepe van. A malnutríció és inflammatio szoros összefüggést mutat a szérumalbuminszinttel, aminek csökkenése a halálozás független prediktora. A szerzők 94, krónikusan dializált beteg tápláltsági állapotát vizsgálták. A betegek három hónapnál régebb óta álltak heti 3×4-4,5 óra hemodialízis alatt. Alapbetegségük 36%-ban diabetes mellitus volt. A BMI (testtömegindex, body mass index) alapján a betegek 42,5%-a volt normál- (20-24 ttkg/m2) tartományban, 11,7%-a alultáplált, 28,7%-a túlsúlyos, 17,1%-a enyhe vagy közepes módon elhízott volt. Dietetikus által végzett Szubjektív Tápláltsági állapot Felmérés (SZTF) szerint a betegek 47,9%-a tartozott a jól táplált csoportba, a többiek különböző mértékben alultápláltak voltak. A szérumalbumin-érték szoros összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal, és az inflammatiót jelző CRP-szintjével. Csupán a betegek 63,8%-ánál mértek 40 g/l-nél magasabb albuminértéket. A 10 mg/l-nél magasabb CRP-értéket mutató csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszint (38,7+-3,4 g/l), szemben a 10 mg/l-nél alacsonyabb CRP-vel rendelkező csoportban (albumin: 40,5+-3,9 g/l) (p=0,04). Nem találtak szignifikáns különbséget a diabeteses és nem diabeteses betegek között az antropometriai mérések alapján. Életkor szerint csoportosítva a betegeket, szignifikánsan súlyosabb volt a 80 év feletti betegcsoport alultápláltsága az SZTF alapján, és szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszintjük is az 50 évesnél fiatalabb korcsoporthoz képest, ami az idős betegek fokozott halálozásának veszélyét jelzi. Egy esetbemutatással demonstrálják, hogy az alultápláltság megfelelő dietetikai felméréssel korai stádiumban kimutatható, ekkor megfelelő energia- és tápanyagkiegészítéssel, szükség esetén speciálisan összeállított tápszerekkel a malnutríció korrigálható, és ezzel a beteg súlyos cardiovascularis kockázata mérsékelhető. A dializált betegek sikeres terápiája igényli az orvosi szemlélet megváltozását és a szoros együttműködést a dietetikussal.