Célkitűzés: Az antidepresszívumok, depresszió és öngyilkosság komplex kapcsolatának elemzése. Módszer: Az elmúlt 15 év e témakörben megjelent hazai és angol nyelvű nemzetközi szakirodalmának feldolgozása. Eredmények: A nagy betegszámra kiterjedő retrospektív és prospektív, naturalisztikus ("real life") vizsgálatok eredményei szerint az antidepresszívumok és hangulatstabilizálók a nem kezelt unipoláris depressziós és bipoláris betegekhez képest mintegy 80 százalékkal csökkentik a befejezett öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek számát. Ez az öngyilkosság-megelőző hatás nagyságrenddel nagyobb, mint az antidepresszívumok hatékonyságát vizsgáló fázis II/III randomizált, placebo kontrollált vizsgálatokban észlelt, az antidepresszívumok szedése mellett a placebóhoz képest kismértékben gyakoribb szuicid magatartás. Legújabb adatok szerint ezen veszélyeztetett, kislétszámú betegcsoport a klinikai kép alapján kiszűrhető, és specifikus farmakoterápiával eredményesen kezelhető. Következtetés: Az antidepresszívumok szedése mellett ritkán jelentkező öngyilkos magatartás legtöbbször az antidepresszív hatás hiányával függ össze, és csak igen ritkán vezethető vissza az antidepresszívum provokáló szerepére; ez utóbbi többnyire a bipoláris depresszió antidepresszív monoterápiája során alakul ki. Szakszerű alkalmazás mellett az antidepresszívumok és a hangulatstabilizáló gyógyszerek az affektív betegek öngyilkosságának prevenciójában kulcsfontosságú szerepet játszanak.