Célkitűzés: A 21-es triszómia szűrése az első trimeszterben a tarkóredő mérésével és a biokémiai markerek, nevezetesen a szabad b-hCG és a PAPP-A, segítségével nagy hatékonyságú módszer, míg a második trimeszterben - megbízható ultrahangjelek hiányában - igen nagy kihívást jelent a szakemberek számára. Az utóbbi években a prenazális lágyrész vastagságának mérésére terelődött a figyelem a második trimeszterben. Tanulmányunk célja az említett, ultrahanggal mérhető jel normogramjának és szűrővizsgálati hatékonyságának meghatározása euploid és 21-es triszómiában szenvedő magzatok esetén. Betegek és módszerek: A méréseket prospektív vizsgálatok keretében, euploid és 21-es triszómiában szenvedő magzatokon végeztük el a várandósság 16-24 hetében. A prenazális lágyrész-vastagság mérését a magzati arcprofil közép-szagittális síkjában, hasi ultrahangvizsgálattal (Voluson E8 és Voluson 730 Expert, GE Medical Systems, Zipf, Austria) 2D-ben végeztük. Prenazális lágyrész-vastagságnak az os frontale alsó csontos pólusától a felette lévő bőr külső felszíne közötti legrövidebb távolságot tekintettük. Az adatokat Astraia programban és excel file-ban rögzítettük. A következő statisztikai módszereket alkalmaztuk: regressziós analízis, Shapiro-Wilk teszt, Kolmogorov-Smirnov-teszt és a Mann-Whitney U-teszt, SigmaStat statisztikai programban. Eredmények: Ötszáz euploid és tizenkilenc 21-triszómiás magzat adatainak elemzése során megállapítottuk, hogy a különbség a két csoport értékei között nem véletlenszerű. A Mann-Whitney U-teszt alapján a különbség a két csoport között statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. A 21-es triszómiában szenvedő magzatok túlnyomó többségében a prenazális lágyrész-vastagság az euploid magzatok 95 percentilise fölé esik. Következtetés: A prenazális lágyrész-vastagság értéke a várandósság második trimeszterében önmagában is igen hatékony ultrahangjele a 21-es triszómiának. Alkalmazásával még hatékonyabbá válhat a Downszindróma szűrése.