Bevezetés. Vizsgálataink célja a myomaszöveti Bcl-2 és Bax-génaktivitás vizsgálata, és releváns klinikai demográfiai adatok tükrében való értelmezése volt. Anyag és módszer. A vizsgálatban 101 leiomyoma uteri miatt méhműtéten átesett betegek műtéti anyagából származó szövetminták Bcl-2 és Bax génexpressziós eredményeit hasonlítottuk 110, egyéb - nem onkológiai - okból méheltávolításon átesett nő műtéti preparátumából nyert szövetminták PCR-technikával meghatározott génexpressziós értékeihez. A klinikai adatok forrásaként a betegek kikérdezése alapján összeállított kérdőívek, illetve a Klinika számítógépes adatbázisa szolgált. Eredmények. A myomás esetek legnagyobb arányban (48%) a 41-50 év közötti korcsoportban fordultak elő. A myoma uteri két leggyakoribb tünetének (vérzészavar, alhasi fájdalom) együttes előfordulása szignifikánsan gyakoribbnak bizonyult a myoma uteri miatt kezelt csoportban, mint a kontrollesetek között (35.1% vs. 15.3%). A leiomyoma uteri 101 esetében az antiapoptotikus Bcl-2 gén expressziója szignifikánsan emelkedettnek bizonyult a kontrollcsoport eseteihez képest, miközben a Bax-gén szignifikáns expressziós változást nem mutatott. A Bcl-2 génaktivitás fokozódásának mértéke a myomagöbök számával korrelációt mutatott. A leiomyoma uterire nézve negatív és pozitív előzményű esetekben egyik vizsgált apoptotikus gén kapcsán sem igazolódott szignifikáns expressziós aktivitás-különbség. A korábban kiviselt terhesség(ek)et követően a lactatiós időszak hosszának függvényében a Bcl-2 génexpressziós aktivitása szignifikáns különbséget nem mutatott, ugyanakkor a rövidebb előzetes szoptatási idő fokozottabb génaktivitáshoz társult. Következtetések. A leiomyoma uteri a reproduktív életszakaszon belül a változó kor előtt a leggyakoribb. A kiviselt terhességek száma és a myomák kialakulási esélye között negatív korreláció áll fenn. A leiomyoma uteri kialakulásában az antiapoptotikus Bcl-2 gén fokozott expressziója számottevő kóroki szereppel bír, ugyanakkor az apoptosist elősegítő Bax-gén aktivitásának változása nem minősíthető etiológiai faktornak. A myomagöbök számának növekedése az apoptosis-gátlás mértékének a növekedésével korrelál, vagyis multiplex myomatosis esetén a Bcl-2 génaktivitás mértéke magasabb, mint egy daganat esetén.