A szkizofrénia klasszikus idegfejlődési elmélete a genetikai sérülékenységre, a korai környezeti hatásokra (például szülészeti komplikációk) és a pszichoszociális stressz ezekkel mutatott kölcsönhatására helyezi a hangsúlyt. Az elmúlt időszakban - az idegtudományok és a genetika fejlődése mellett - a pszichoszociális tényezők szerepe egyre hangsúlyosabbá vált, olyannyira, hogy egyes szerzők az idegfejlődési elméletet kiegészítették a szociális fejlődés modelljével. A közleményben a szerző a szkizofrénia, a gyermek- és serdülőkori pszichotrauma és a bevándorlás kapcsolatát tekinti át. Az újabb epidemiológiai kulcsadatok mellett felvázolja a pszichotikus tüneteket magyarázó kötődéselméleti és neurokognitív modelleket, valamint az idegfejlődési elmélet módosított változatát.