Bevezetés: Vizsgálataink célja a myomaszövetben mérhető IGF-2 génaktivitás vizsgálata és klinikai-demográfiai adatok tükrében történő elemzése volt. Anyag és módszer: A vizsgálatban 101 leiomyoma uteri miatt műtéten átesett beteg műtéti anyagából származó szövetminták IGF-2 génexpressziós eredményeit hasonlítottuk 110, egyéb - nem onkológiai - okból méheltávolításon átesett nő műtéti preparátumából nyert szövetminták PCR-technikával meghatározott génexpressziós értékeihez. A klinikai adatok forrásaként a betegek kikérdezése alapján összeállított kérdő-ívek, illetve a Klinika számítógépes adatbázisa szolgált. Eredmények: A myomás esetek legnagyobb arányban (48%) a 41-50 év közötti korcsoportban fordultak elő. A nulliparitás a myomában szenvedő nők körében szignifikánsan gyakoribbnak (31.7%) bizonyult, mint a kontrollcsoportban (5.5%). A menarche időpontjának mediánértéke a két vizsgált csoportban szignifikáns különbséget nem mutatott (myoma-csoport: 13.2 év - kontrollcsoport: 13.4 év). A myoma uteri két leggyakoribb tünetének (vérzészavar, alhasi fájdalom) együttes előfordulása szignifikánsan gyakoribbnak bizonyult a myoma uteri miatt kezelt csoportban, mint a kontrollesetek között (35.1% vs. 15.3%). A leiomyoma uteri 101 esetében az IGF-2-gén expressziója szignifikánsan fokozottabb volt a kontrollcsoport eseteihez képest. E génaktivitás-fokozódás mértéke a myomagöbök számával korrelációt nem mutatott. A leiomyoma uteri elő-fordulása szempontjából negatív és pozitív előzményű myomás esetekben az IGF-2 gén expressziós aktivitása szignifikáns különbséget nem mutatott. A korábban kiviselt terhesség(ek)et követően a szoptatási időszak hosszának függvényében az IGF-2-gén expressziós aktivitása szignifikáns különbséget nem mutatott. Következtetések: A leiomyoma uteri a reproduktív életszakaszon belül a változó kor előtt a leggyakoribb. A kiviselt terhességek száma és a myomák kialakulási esélye között negatív korreláció áll fenn. A kórkép két legmeghatározóbb tünete a vérzészavar és az alhasi fájdalom; a kórképre specifikusabbnak az előbbi tekinthető. Az IGF-2-gén myomaszövetben a normális myometriumhoz képest szignifikáns túlműködést mutat. A pozitív családi előzmény nem jár az IGF-2-gén myomaszövetben mérhető aktivitásának fokozódásával, vagy-is a kórkép esetleges öröklődése más genetikai faktorokhoz kötődik.