A szívsebészeti műtétek egyik gyakori és komoly problémát jelentő szövődménye a veseelégtelenség, amelyre a vesefunkció hirtelen rosszabbodása jellemző. A megnyilvánulási formái a szérumkreatinin-szint minimális emelkedésétől az anuriás veseelégtelenségig terjednek, és adott esetben akár a betegség hosszú távú kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolhatják. A probléma még kifejezettebb a csecsemő- szívsebészetben, mivel a kis súllyal született újszülöttek és a koraszülöttek még inkább érintettek lehetnek. Másfelől az akutan fellépő vesekárosodás következményeként akár krónikus veseelégtelenség is kialakulhat. A veseelégtelenség diagnosztizálására eddig elterjedt standard módszerek továbbra is jól alkalmazhatóak, ám a nemzetközi szakirodalomban egyre több lehetőségre hívják fel a figyelmet, amelyek segítségével a veseelégtelenség gyorsabban és pontosabban diagnosztizálható. A vesespecifikus biomarkerek és fehérjék korai, specifikus és szenzitív előrejelzői lehetnek a kórállapotnak és bár a használatuk egyelőre korlátozott, vannak olyan nemzetközi gyermek-szívsebészeti centrumok, ahol már rutinszerűen használják azokat.