The message of the survival curves: I. Composite analysis of long-term treatment studies in bipolar disorder = A túlélési görbék üzenete: I. A bipoláris zavar fenntartó kezeléseinek kompozit analízise / Ede Frecska [et al.]
Bibliogr.: p. 162-163. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2012. 14. évf. 3. sz., p. 155-164. : ill.
Bevezetés: A bipoláris affektív zavar hosszútávú kezelésének hatékonyságát összehasonlító, valamint a visszatérő epizódok időbeli lefolyását elemző tanulmány kevés született. A "number needed to treat" (NNT), ún. kezelési minimum analízisek jól értelmezhetőek a mindennapi gyakorlat számára, de az egyes vizsgálatok eredményei között jelentős eltérések vannak. A különböző tanulmányok túlélési görbéi szintén nagy változatosságot mutatnak, megnehezítve a megbízható következtetések levonását a profilaktikus terápia hatékonyságának időbeni lefutásáról. A hosszútávú gyógyszeres kezelések túlélési vizsgálatának statisztikai erejét növelheti az egyes vizsgálatok élettartam-táblázatainak összesítése. Módszerek: Munkánk során a bipoláris affektív zavar fenntartó kezelésével kapcsolatos 28 vizsgálat túlélési adatait rekonstruáltuk az irodalmakban megjelent diagramokból, majd az eredeti vizsgálatokban visszaesett betegek számát megbecsülve kompozit görbét szerkesztettünk gyógyszermentes, mono- és kombinált terápiás szárnnyal. Eredmények: Az elkészült kompozit görbék azt mutatják, hogy egy éven belül a monoterápiával kezelt betegek 48%-ánál és a kombinált készítményekkel kezelt betegek 35%-ánál valamelyik affektív epizód ismételten megjelenik (korai visszaesők). A betegek fennmaradó csoportja ritkább visszaesési gyakoriságot mutat hosszútávon (késői visszaesők). A 0-40. hónapra vonatkoztatott NNT értéke monoterápia esetében 6, kombinációs kezelés esetében 3 volt. A log-rank összehasonlító teszt mindkét kezelési mód szignifikáns előnyét mutatta ki placebóhoz viszonyítva és egymáshoz képest is, a kombinációs kezelés fölényével, bár utalnak adatok a hatékonyság csökkenésére mindkét aktív szárnyban a fenntartó kezelés hosszútávú folytatása során. Következtetések: A kompozit analízis növelheti a statisztikai megbízhatóságot a túlélési adatok időbeli lefolyásának vizsgálatához. Bipoláris zavarban az ismételt epizódok viszonylag hamar visszatérnek. Adataink a kombinációs kezelés előnyét támasztják alá a bipoláris betegség fenntartó kezelésében. Kihangsúlyozzuk, hogy a kezelési minimum (NNT) analízisek eredményei kevésbé megbízhatóak akkor, amikor a vizsgált személyek száma fokozatosan csökken a vizsgálat folyamán.
