Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=104505
MOB:2012/4
Szerzők:Simonyi Gábor
Tárgyszavak:MENOPAUSA; HYPERTONIA
Folyóirat:Háziorvos Továbbképző Szemle - 2012. 17. évf. 9. sz.
[https://orvositudasbazis.eu/]


  A rilmenidin szerepe a posztmenopauzális hipertónia kezelésében  / Simonyi Gábor
  Bibliogr.: p. 576. - Abstr. hun.
  In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2012. 17. évf. 9. sz., p. 573-576. : ill.


A hipertónia a leggyakoribb kardiovaszkuláris kockázati tényező. Ismert, hogy posztmenopauzában növekszik (a premenopauzában lévőkhöz képest megduplázódik) a hipertónia előfordulása, de ennek diagnózisa sajnos gyakran késik. A menopauza előtt az ösztrogének vazodilatatív hatásukkal a vérnyomás csökkentése irányában hatnak, azonban a posztmenopauzális ösztrogénszint csökkenése, illetve az életkor növekedése miatt rugalmatlanná váló erek egyaránt a vérnyomás-emelkedés irányába hatnak. Mindezek a tényezők a hipertónia prevalencia növekedését eredményezik posztmenopauzában. Az elhízás, a fizikai aktivitás csökkenése és a fokozott sóbevitel az előbbi tényezőkhöz társulva fokozott kockázatot jelentenek a posztmenopauzális hipertónia kialakulásához. Posztmenopauzális nők esetében nagy jelentőségű, hogy időben diagnosztizáljuk a hipertóniát, mivel ezzel jelentősen csökkenthetjük a stroke, illetve a miokardiális infarktus kialakulásának kockázatát, illetve a korai halált. A posztmenopauzális hipertónia kezelésében kiemelkedő szerepe lehet a kedvező metabolikus hatásokat kifejtő és a centrális szimpatikus aktivitást csökkentő rilmenidinnek.