A modern molekuláris biológiai módszereknek köszönhetően mára sokkal többet tudunk a szteroidok hatásmechanizmusáról, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. A korábban egyedüliként elfogadott magreceptoriális szabályozás, amelyben a dimerizálódó intracelluláris receptorok célgénjeik promóter régióihoz kötődve szabályozzák azok transzkripcióját, mára túlhaladottnak tekinthető. A szteroid jelátvitelt újabban egy szorosan összekapcsolt hálózatként szokás leírni, amely a sejtszabályozás integráns része. Ebben a rendszerben a szteroid membránreceptorok szerepe jóllehet nem egyértelműen körülhatárolt, mégis elvitathatatlan. Egyelőre sok a nyitott kérdés, ám az már most egyértelmű, hogy hamarosan a fenti felismerések a szteroidok klinikai alkalmazását is meg kell hogy változtassák. Hasznos lehet tehát, ha vetünk egy pillantást a jelenlegi eredményekre, hiszen könnyen lehet, hogy a ma még elméletinek tűnő kérdések néhány éven belül az orvosi döntéshozatal részévé válnak.