A tüdőrák kezelése során gyakran kerül alkalmazásra magas- vagy mérsékelten magas emetogenitású citosztatikum, azonban a kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV) gyakoriságáról a tüdőrák mindennapi klinikai ellátásában nincs magyar adat. A jelen adatelemzés célja a CINV gyakoriságának felmérése volt tüdőrákban szenvedő betegeink kemoterápiája során. Összesen 103 tüdőrákos beteg adatait dolgoztuk fel (férfi n=54; életkor 61,3+-8,6 év; átlag+-SD), akik 2011 első félévében részesültek kemoterápiában. A betegek 85%-a egynapos, 15%-a többnapos kemoterápiát kapott (83% első vonalbeli kezelés; 98% az adott vonalban második vagy többedik ciklus). A betegek 49%-ában nagydózisú cisplatin, (>50 mg/m2) 28%-ában carboplatin alapú kombinált kezelés, 23%-ában harmadik generációs citosztatikum monoterápia került alkalmazásra. Aprepitant-profilaxist a betegek 27%-a, ondansetron- vagy granisetronkezelést 90%-a kapott. Hányingert a kemoterápiát követő 1. napon a betegek 42%-a, a 2-5. napon 37%-a, a 7. napon 12%-a jelzett. Hányást a kemoterápiát követő 1. napon a betegek 17%-a (69% több mint egyszer hányt), a 2-5. napon 19%-a (67% több mint egyszer hányt), a 7. napon 7%-a (40% több mint egyszer) jelzett. Aprepitant-terápiát a cisplatint kapó 50 beteg 56%-a kapott és vett be, míg egyéb hányingercsillapító terápiát a betegek 80%-a vett be az 1., 59%-a a 2-5., és 17%-a a 7. napon. Mind a korai, mind pedig a késői CINV egyforma arányban fordult elő a cisplatint és carboplatint kapó betegekben. A tüdőrák kezelése során a kemoterápia okozta hányinger és hányás gyakorisága vegyes antiemetikum prevencióban részesülő betegek körében a kezelést követő egy hétig jelentős. A mindennapi gyakorlatban a betegek döntő többsége részesül 5-hydroxytryptamin(3)-receptor antagonista profilaxisban, a nagydózisú cisplatinterápiát azonban csak minden második esetben kíséri neurokinin1-receptor antagonista profilaxis alkalmazása.