A stressz olyan rizikófaktor, amely életminőségünket és egészségünket veszélyezteti. Különösen érintettek bizonyos foglalkozási csoportok, mint például az egészségügy. Célkitűzés: A szerzők az ápolók észlelt stresszterheltségét és copingstratégiáit, valamint pszichoszomatikus egészségét vizsgálták. Módszer: A kérdőíves adatfelvétel a Szegedi Tudományegyetem diplomás ápoló szakára járó 208 hallgató körében történt; a minta 136 levelező és 72 nappali tagozatos hallgatóból állt. Az önkitöltéses kérdőív kiterjedt a pszichoszomatikus tünetekre, a copingstratégiákra és a stresszterheltségre. Eredmények: A magas stressz-szintű és gyakori tünetképzéssel jellemezhető egyének sokkal gyakrabban alkalmaztak nem adaptív copingtechnikákat; a viszonylag alacsonyabb stressz-szintű és kevesebb tünettel rendelkezőkre viszont nem az aktív copingmódszerek alkalmazása, hanem a nem adaptív módszerek hiánya volt jellemző. Következtetések: Mindezek alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a mintában részt vevő leendő diplomás ápolók pszichoszomatikus veszélyeztetettsége igen nagy, hiszen kevéssé hatékonyan alkalmaznak olyan copingtechnikákat, amelyek nemcsak a problémamegoldást célozzák, hanem saját egészségüket is védik.