Az immunrendszer célirányos működésének legfőbb jellemzői a "saját" és "nem-saját" közötti különbségtétel, és erre alapozva a szervezet védelme külső és belső károsító hatások (mint az infektív ágensek vagy az elfajult tumorsejtek) ellen. A törzs- és egyed-fejlődési tapasztalatok szerint nem-káros idegen anyagokkal szemben a tolerancia a viszonyulás tipikus mechanizmusa. A rendszer leggyakoribb hibái a csökkent működés (immundeficienciák), a nem célirányos túlérzékenység (allergiák) és az autoimmun reakciók kiszabadulása a folyamatos antigén specifikus szuppresszió alól. A szisztémás lupus erythematosus elsősorban szubcelluláris komponensek ellen létrejövő és változó aktivitású autoimmun gyulladás. Fenotípusa genetikai tényezőktől, epigenetikai és környezeti hatásoktól függően nagy változatosságot mutathat. Bázisterápiáját szteroidok és immunszuppresszív szerek képezik, melyek mellett az új biológiai terápiák ígéretes lehetőséget kínálnak a hatásosság növelésére.