Korábbi adatok szerint az Erdélyben (Partiumban) élő magyar populáció fogászati félelem-értéke magasabb az anyaországban élő nemzetrész (egyébként szintén magas) értékeinél. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy ez a határon túl élő magyarságot általában jellemző tendenciából vagy helyi tényezőkből adódik-e. A szerzők célja volt, hogy megvizsgálják a magyar-szlovák határ mentén élő magyar anyanyelvű populáció félelem-értékeit, és abból következtetéseket levonni a kisebbségi lét fogászati félelemre gyakorolt hatásáról. Összesen 201 főt vizsgáltak, ebből a magyarországi Somoskő lakosa 144 fő, a szlovákiai Somoská lakosai 57 fő, 90 férfi, 111 nő; kor: 8-83 év, átlagban 44+-16 év. Módszereik: szociológiai-demográfiai adatlap, fogászati félelem és szorongás kérdőívek (DAS, DAQ, DASQ, DFS, DBS, Háttér, STAI-S, STAI-T). A mérőskálák átlagos pontértéke a korábbi magyarországi értékekhez hasonló, és alacsonyabb az Erdélyben (Partiumban) mért értékeknél: DAS: 10.34 +-3,54; DAQ: 2.3 +-1,15; DASQ: 12,58 +-4,55; DFS: 40.37+-15,67; DBS: 32,89 +-12,94; Háttér: 2,87 +-3.56; STAI-S: 39,51 +-10,68; STAI-T 41,65 +-9,08. Jelen mérésben a határ túloldalán (Szlovákiában) élők értékei minden skálán alacsonyabbak a határon innen élők értékeinél, a különbség DAS, DAQ, DASQ és DFS skáláknál szignifikáns (p<0,05). Mérésük alapján úgy tűnik, a kisebbségi lét önmagában nem jár a fogászati félelem- vagy a szorongásszint szükségszerű emelkedésével.