Az innovatív gyógyszerek stratégiai árképzése a legnagyobb gyógyszerpiaccal rendelkező országokban a terápia értékén alapul. Az új gyógyszerek értékalapú termelői ára költség-hatékonysági számítással igazolható. A nemzetközi árreferencia rendszer és a párhuzamos kereskedelem miatt az új gyógyszerek ára egyre inkább szűk globális ársávban mozog. A közepes jövedelmű államok finanszírozói korlátozott mozgástérrel rendelkeznek a szűk nemzetközi termelői árfolyosó befolyásolására, miközben a magas jövedelmű országokhoz képest szűkösebb erőforrásaik miatt joggal szeretnék a gyógyszereket alacsonyabb áron megvásárolni. Kelet-Közép-Európa sok országában az innovatív gyógyszerek közfinanszírozása a nyugat-európai árakon gyakran nem indokolható társadalmi szempontból. A termelői árak csökkentése bizalmas megállapodás keretében (rabatt adása, utólagos visszafizetés, nem publikus ármegállapodás) megoldást jelenthet a problémára az Európai Unió alacsonyabb jövedelmű országaiban, mert anélkül igazítja a gyógyszerek árát a helyi vásárlóerőhöz, hogy egyúttal befolyásolná az árakat más országokban, és ezen keresztül a betegek hozzáférését az érintett terápiákhoz. A finanszírozók a kasszák betarthatósága miatt egyre több országban pénzügyi kockázat-megosztási megállapodásokkal hárítják át a gyártókra az új gyógyszerek miatti kiadásnövekedés következményeit. Az ilyen technikák fő ellentmondása, hogy a megnövekedett halálozás, a rossz beteg-együttműködés, az egészségügyi ellátórendszer hozzáférhetőségének csökkenése, a kezelés elmulasztása csökkenti a gyógyszerkiadásokat. Részben ezért a finanszírozók az ellátás minőségét javító eredményalapú kockázat-megosztási technikák irányába mozdultak el az utóbbi időben. Jelen tanulmány célja a nemzetközi szakirodalomban publikált pénzügyi és eredményalapú kockázat-megosztási technikák áttekintése és értékelése. Az eredményalapú kockázat-megosztási technikák alkalmazása paradigmaváltást jelent a közepes jövedelmű országok gyógyszerfinanszírozási gyakorlatában. A kezelés eredményességének kockázatát kezelő technikák mérséklik a nagy értékű innovatív gyógyszerek befogadása körüli orvos-szakmai bizonytalanságot. A kockázat-megosztási módszerek alkalmazása mindazonáltal csökkenti a gyógyszer-árképzés és támogatás transzparenciáját, hiszen az utólagos visszafizetés hatása az egy betegre kifizetett gyógyszerárra csak később lesz látható. A kockázat-megosztási technikák tehát a bizalmas jellegű ármegállapodások egy fajtájának tekinthetők, melyek elősegítik az alacsonyabb gyógyszerárak elérését a közepes jövedelmű országokban.