A szkizofrénia diagnózisa lényeges változásokon ment keresztül a betegség első leírásai óta, a rendszer alakulása a jelenlegi diagnosztikai revíziók idején is folyamatban van. A betegség diagnózisának változása részben a nagyfokú tünettani heterogenitásnak és az e mögött álló komplex, a mai napig is csak részben ismert etiológiának tudható be. Másfelől a diagnosztikai rendszerek fejlődése tükrözi az adott időszak terápiás nézőpontjait, lehetőségeit, terápiás eszköztárát is. Kraepelin és Bleuler eredeti leírásai zseniálisan ragadták meg a betegség különböző jellemzőit, ezek a munkák a mai napig befolyásolják a szkizofréniáról való gondolkodásunkat. A tünettani heterogenitás feloldásra két különböző megközelítés vonul végig a szkizofrénia diagnosztikájának történetében, az alcsoportokat létrehozó kategoriális rendszerezés, és a tünetek súlyosságát megragadó dimenzionális szemlélet. A DSM rendszer jelenleg is zajló revíziójában a dimenzionális megközelítés erősödése és az alcsoportok felszámolása figyelhető meg. A szkizofrénia diagnosztikus csoportjainak változására feltehetően nagy hatással lesznek azok a kutatások, melyek a betegség patofiziológiai folyamataival összefüggő biológiai mutatók, biomarkerek meghatározásra irányulnak. Mindezeknek a folyamatoknak a célja a szkizofrénia rejtélyének jobb megértése, és áttételesen, az ebben a betegségben szenvedő páciensek sikeresebb gyógyítása.