Medencevégű terhességek gyakorisága, jellemzőik és a farfekvésre hajlamosító lehetséges okok elemzése : az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet 1997-2006 közötti adatbázisainak elemzése / Zsirai László [et al.]
Bibliogr.: p. 25-26. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2011. 74. évf. 5. sz., p. 19-26. : ill.
Az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet kötelező jelentésen alapuló adatbázisában az 1997-től 2006-ig terjedő tízéves periódusban szereplő 839425 (95,5%) koponyavégű és 34766 (4,0%) medencevégű egyes terhesség esetét elemeztük. Vizsgálatunk célja volt a medencevégű terhességek gyakoriságának elemzése, ezen várandósságok jellemzőinek és kimeneteli mutatóinak összehasonlítása a koponyavégű terhességekkel. Vizsgálni kívántuk azt is, milyen tényezők játszanak szerepet a medencevégű terhességek kialakulásában. A medencevégű terhességek gyakorisága a vizsgált időszak alatt nem változott (3,8-4,1%). A farfekvés előfordulását gyakoribbnak találtuk azoknál az anyáknál, akik primigravidák voltak, anamnézisükben halvaszülés vagy posztnatális elhalás, valamint spontán vetélés és terhességmegszakítás szerepelt. Az orvosi kezelés útján fogant várandósságokban is gyakoribb volt a farfekvés. Medencevégű terhességekben gyakoribb volt a diabétesz, valamint gyakrabban fordult elő koraszülés és idő előtti burokrepedés. Magasabb volt továbbá az anyai életkor (27,7 vs. 26,9 év) és nagyobb volt a császármetszés aránya (77,3% vs. 20,3%). A magzati súly kisebb (2904g vs. 3272g) volt, gyakrabban volt megfigyelhető "lányos" szülés (52,4% vs. 48,1%). A medencevégű terhességekben született magzatok gyakrabban szorultak PIC-kezelésre (19,2% vs. 10,6%) és kisebb volt az 5 perces Apgar értékük (9,2 vs 9,7). Emellett nagyobb volt a fejlődési rendellenesség (2,2% vs. 1,8%), a perinatális halálozás 3,8% vs. 0,7%) és a méhen belüli elhalás (2,2% vs. 0,5%) előfordulása is. A medencevégű terhesség kialakulásának független előjelzője az anyai életkor, a primiparitás, a korábbi spontán vetélés és terhességmegszakítás. Az asszisztált reprodukciós kezelések szintén független hajlamosító tényezők. További prediktor a magzat lány neme, a korábbi méhen belüli elhalás, a magzati fejlődési rendellenesség és az oligohydramnion is. A medencevégű terhességek jelentősége népegészségügyi szempontból is kiemelkedő, nemcsak fekvési rendellenesség, hanem koraszülésre, alacsonyabb születési súlyra és születés utáni magzati komplikációkra hajlamosító tényező. Patológiás állapot, amely növeli az anyai és magzati szövődmények kockázatát.