A szerzők intézetében három nyelven (magyarul, németül és angolul) kötelező jelleggel oktatják az Orvosi kommunikáció gyakorlata című tantárgyat az I. évfolyamon. Módszereik javításához fontosnak tartották, hogy megismerjék a hallgatók attitűdjeit a kommunikációs készségek oktatásával kapcsolatban. Az attitűdök felméréséhez a Rees és munkatársai által kifejlesztett Kommunikációs Készségek Attitűd Skálát alkalmazták, amely nemzetközileg elfogadott és jól alkalmazható mérőeszköz. Célkitűzés: Felmérésükben elsősorban az angol kérdőív magyar, illetve német nyelvű fordítását vizsgálták. A továbbiakban elemezték, hogy van-e különbség a különböző programokon tanuló hallgatók attitűdjei között a kommunikációs készségek tanulásával szemben. Módszer: A kérdőívet a hallgatók a gyakorlati órákon töltötték ki, anonim módon. Az attitűdök értékelése főkomponens-elemzéssel varimax rotációval történt az SPSS (ver. 10.5) statisztikai programmal. Eredmények: Az elemzés során hétfaktoros modellt alkottak. A faktorok a következők voltak: 1. tisztelet és interperszonális készségek; 2. tanulás; 3. kommunikáció fontossága az orvosi hivatásban; 4. kifogás; 5. hárítás; 6. vizsga; 7. túlzott önbizalom. A hallgatók hozzáállását a kurzushoz pozitívnak találták. A nyelvi programok között a tanulás faktor kivételével minden faktornál szignifikáns különbséget találtak. Következtetés: A hallgatók alapvető pozitív attitűdje mellett negatív attitűdök is regisztrálhatóak a kommunikációs oktatással szemben, amelyek változtatása - beállítódás jellegük miatt - az oktatási módszerek fejlesztésével csak részben lehetséges. Eredményeik megfelelő alapot képeznek további kutatásokhoz, valamint a kurzus tematikájának és módszertanának fejlesztéséhez.