A jelenleg 69 éves férfi beteg esetében az 1964-től időszakosan fellobbanó, váltakozó lokalizációban (térd-, boka-, metatarsophalangealis, sternoclavicularis és csípőízületi) jelentkező ízületi panaszok és terheléstől függetlenül jelentkező derékfájdalmak, továbbá sacroileitis, recidív iritis, urethroprostatitis és szájnyálkahártya-laesiók ismeretében 2000-ben diagnosztizáltak Reiter-kórt. 2003-ban esett át perifériás facialis paresissel járó Lyme-betegségen (igazolt Borrelia burgdorferi-szeropozitivitás). Ízületi panaszaiban 2006-ban infekcióra vissza nem vezethető relapsus következett be, amellyel párhuzamosan hasmenés és láz is kialakult. A gyulladásos bélbetegség ekkor felmerülő lehetőségét sem a kolonoszkópia során látott makroszkópos kép, sem a szövettan alapján nem lehetett igazolni. Klinikánkra a beteg 2008. márciusban került felvételre ízületi panaszainak ismételt fellángolása és perzisztens, napi hét-nyolcszor, éjszaka is jelentkező diarrhoea, váltakozó subfebrilitas-febrilitas miatt. A típusos klinikai tünetek, a radiomorfológiai kép és a HLA-B27-pozitivitás alapján immunológiai konzílium Bechterew-kór fennállását véleményezte. A hasmenés miatt végzett kolonoszkópia során látott endoszkópos kép (aphthoid laesiók, szabálytalan fekélyek) felvetette Crohn-betegség gyanúját, amelyet a szövettani kép (cryptaabscessus, microgranuloma) igazolt. Az alkalmazott 5-ASA, szulfaszalazin, illetve a reumatológiai indikációval adott NSAID-ok sem emésztőszervi, sem ízületi panaszait nem tudták jelentősen visszaszorítani, rendszeresen szteroid-lökésterápiára szorult. A szteroiddependencia miatt, figyelembe véve a reumatológiai indikációkat is, 2008. júniusban 80-40-40 mg sc. indukciós adalimumabkezelésben részesült. Az indukciós fázist követő két hétben ízületi és hasmenéses panaszai lényegesen javultak, majd a fenntartó adalimumabterápia mellett teljesen megszűntek. A beteg azóta is tünetmentes, rendszeres testmozgást (futás) végez.