Jelen közlemény a doktori munkám legnagyobb részét képező téma kutatási eredményeit foglalja össze a klasszikus telítésesrázótölcséres módszert befolyásoló tényezők vizsgálatáról hidroklorotiazid modellvegyületen. Szisztematikusan vizsgáltuk, mely tényezők és mekkora befolyással, hibaforrással bírnak a mérési módszerre. A vizsgálatsorozat során a hőmérséklet, az ülepítési idő, a tompítóoldat összetételének változása, valamint a szilárd és folyadék fázis elválasztásának módja erősen befolyásolták a termodinamikai oldhatósági eredményeket. Ugyanakkor a keverési idő és a szilárd anyagfelesleg mennyiségének változása nem volt jelentős hatással a termodinamikai oldhatóságra. A befolyásoló tényezők vizsgálata alapján kidolgoztunk egy új, rövidebb (36 órás) protokollt a gyógyszervegyületek egyensúlyi oldhatóságának mérésére, amelyet 6 különböző szerkezetű vegyület segítségével validáltunk. A régi és az új protokollal mért eredményeink jó egyezést mutattak, tehát az új, rövidebb protokoll alkalmas a vegyületek egyensúlyi oldhatóságának meghatározására. A közleményben felhívjuk a figyelmet a meghatározás kritikus elemeire és javaslatot teszünk a helyes gyakorlatra.