A maláriával szemben évezredek során szelekcióval kialakult örökölt, illetve az ismétlődő fertőzések következtében kialakuló megszerezhető, viszonylagos védettség hiányát az európai ember a 19. század közepétől módszeresen kininnel helyettesítette. A kininprofilaxis a tartós túlélést jelentette a halálosnak tartott nyugatafrikai partvidékeken és lehetővé tette a behatolást a kontinens belsejébe. Egészségügyi szempontból biztonságosabbá vált például India, a Távol-Kelet vagy az Antillák is. A közlemény vizsgálja a racionális kininhasználat kialakulásához vezető történéseket és megállapításokat tesz az európai és Európán kívüli területek fejlődésére, a maláriával közvetlenül és közvetve érintett térségek közötti kölcsönhatásokra, továbbá kitekint a 19. század meghatározó ismeretelméleti irányzatára. A közlemény elemzi a "helyes kinin gyakorlat" kialakulását az adott kor által meghatározott politikai, kulturális és tudományos közegben. Megállapítja, hogy már a 19. században felbukkantak a 20. század második felétől hatóságilag megkövetelt ellenőrzött tevékenység előzményei: a jelenkori standardizálást, betegtájékoztatást (PIL), compliance-előírásokat, utánkövetést, validálást, SOP-t, retrospektív és prospektív klinikai vizsgálatokat megelőző gyakorlat. A közlemény a folyamatot a megértéséhez szükséges fogódzókat, történelmi eseményeket vizsgálva elemzi és tudománytörténeti eseményekkel is összekapcsolja. A dolgozat szerves folytatása a szerző Gyógyszerészetben tavaly közölt háromrészes sorozatának.