Citosztatikum extravazációjáról beszélünk, ha a citosztatikumot tartalmazó infúzió az érpálya helyett a környező perivaszkuláris illetve szubkután szövetekbe kerül. Citosztatikumok extravazációjának incidenciája a fellelhető irodalmi adatok szerint 0,1-6%. A szövődmény súlyosságától függően fájdalom, végtagi funkcióvesztés, vagy extrém esetben akár amputációt igénylő szöveti nekrózis alakulhat ki, amely a létfontosságú kemoterápiás kezelés késleltetését, felfüggesztését igényli. A komplikációk mértéke nagyban függ az alkalmazott gyógyszer típusától, a beteg általános állapotától, illetve az onkológiai kezelést folytató személyzet felkészültségén alapuló szakellátástól. Az Országos Onkológiai Intézetben alkalmazott protokoll egy rövid, tömör vezérfonal az onkológiai kezeléseket folytató orvosok és ápolók számára, hogy az extravazációs eseményt követően gyors és adekvát szakmai ellátással elősegítse a súlyos szövődmények megelőzését. Az együttműködésükkel létrehozható széleskörű, algoritmusokkal kiegészített gyakorlati útmutató segítségével ez a ritkán előforduló probléma az onkológiai gyógyító-ápoló személyek számára könnyen kezelhetővé válhat. A szerzők összefoglalójukban többek között leírják a lokális száraz hideg és meleg borogatás, illetve a dimetilszulfoxid és a hialuronidáz alkalmazását és helyét is az extravazáció ellátásának algoritmusában.