A vizsgálat célkitűzése volt megvizsgálni, hogy van-e kölcsönhatás a rajzok formai paramétereinek alakulása illetve a fogyatékkal élés (testséma-sérülés), a fogászati félelem szint, és a szorongás szint között. Vizsgálati alanyok: 79 főt vizsgáltak meg a szerzők (39 fiú 40 lány; átlagéletkor 18,16 +- 3,01 év), közülük 46 fő élt testi fogyatékkal, 33 fő egészséges volt. Módszereik: szociológiai-demográfiai adatlap; fogászati félelem és szorongás kérdőívek (DAS, DAQ, DASQ, DFS, Háttér Skála; DBS, STAI-S, STAI-T); rajzprojekciós tesztek: ember-rajz, fog-rajz és száj-rajz. Eredményeik: a kérdőívek értékei: DAS: 10,22 +-3,1; DAQ: 2,21 +-0.9; DASQ: 12,44 +-3.9; DFS: 40,98 +-14,0; Háttér: 2,32 +-0,7; DBS: 34,50 +-9,0; STAI-S: 37,56 +-10,7; STAI-T 42,41 +-9,2. A fogyatékkal élő alanyok értékei minden mérőskálán magasabbak a kontroll értékeknél, de a különbség csak a DBS skála esetén szignifi káns. A fogyatékkal élés 2 ember-rajz, 5 fog-rajz és 3 szájrajz paramétert befolyásolt szignifikánsan (függetlenségvizsgálat, p<0,05). A fogászati félelem 5 ember-rajz, 5 fog-rajz, és 1 szájrajz parameter befolyásolt szignifikánsan (one-way ANOVA, p<0,05). A szorongás 2 ember-rajz és 1 fog-rajz paramétert befolyásolt szignifikánsan (one-way ANOVA, p<0,05). Meglepő módon a fogyatékkal élés ténye leginkább a fog-rajzok (és nem az ember-rajzok) formai paramétereivel volt összefüggésben, és a fogászati félelem erősebb kölcsönhatásban állt a mért rajzparaméterekkel, mint a szorongás.