A nanotechnológia a 21. század nagy ígérete, mely forradalmasíthatja az orvostudományt. A nanovilág feltárásával a finom diagnosztikai eljárások kibővülnek, melynek segítségével nanomennyiségű gyógyszerek szelektívebb hatást válthatnak ki még a betegségek manifesztálódása előtt. A meglévő gyógyszerkincs egyre inkább kibővül nanoterápiára alkalmas készítményekkel, mint például az enhancer anyagokkal [(-)-deprenil/selegilin, (-)-BPAP]. Az enhancer anyagok azért alkalmasak nanoterápiás készítmények kifejlesztésére, mert specifikus hatásuk már femto-pikomolekuláris tartományban kimutatható őssejteken, sejttenyészeteken, izolált szerveken, élő állatokon, emberen egyaránt. Az enhancer hatást már pontosan meg tudjuk fogalmazni, de a reguláció pontos működése, azaz az enhancer anyagok hatásmódja máig nem ismert, feltehetően azért, mert a mérőmódszerek érzékenysége még nem tette lehetővé a feltárást. A nanotechnológia lehetőséget biztosít rendkívül kis mennyiségű anyag(ok) irányított, célba juttatására, ezen túlmenően megfelelő jeladó sikeres beépítésével precízen meghatározhatóvá válhat a hatás helye. Az enhancer vegyületek hatásmódjának feltárásában ez a kutatási út tűnik ma a legígéretesebbnek. Terápiás szempontból pedig alapvető fontosságú, hogy az agyműködés korfüggő hanyatlásában főszerepet játszik az agytörzsi katecholaminerg neuronok enhancer regulációjának folyamatos hanyatlása és ez a folyamat enhancer vegyületek profilaktikus adagolásával szignifikánsan lassítható. Mivel e folyamat gyorsulása vezet az öregkori neurodegeneratív betegségek (Parkinson kór, Alzheimer kór) manifesztálódásához, enhancer vegyületek preventív nanoterápiájával lehetne ez ellen a leghatékonyabban küzdeni.