Valószínűleg az antraciklinek tekintendők az emlőrák - valamint az egyéb szolid tumorok és az egyes malignus hematológiai kórképek - legaktívabb gyógyszereinek. Sajnos, a dózistól függő kardiotoxicitásuk van, mely progresszív szívizom-károsodáshoz vezethet, és korlátozza a beadható maximális kumulatív dózist. Az áttekintő közlemény a nem pegilált liposzomális doxorubicinre (Myocet(R)) koncentrál, melyet a szabad doxorubicin terápiás indexének javítása céljából alakítottak ki. A doxorubicinnek egy makromolekuláris vektorba (liposzómába) való foglalása révén egy nanorészecske alapú gyógyszerhordozó rendszer jön létre, melynek következtében csökken a gyógyszer megoszlási volumene, csökken az ép szövetekre gyakorolt toxicitás, ugyanakkor növekszik a daganatban elérhető koncentráció. A leggyakoribb mellékhatás a neutropenia, mely a szabad doxorubicinnel szerzett előzetes tapasztalatoknak felel meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a hematológiai toxicitás is enyhébb a konvencionális doxorubicin mellett észlelteknél. A Myocet(R) monoterápiában, vagy kombinációkban hatásos és biztonságos gyógyszer, ritkább és enyhébb kardiális mellékhatásokkal jár.