Háttér és célkitűzés: Számos tanulmány mutatott rá, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mélyrehatóan befolyásolják az egészségi állapotot. A társadalmi-gazdasági helyzet és az egészségi állapot közötti összefüggés azonban nem egyenlő mértékben jelentkezik az életciklus különböző szakaszaiban, és serdülő-, valamint fiatal felnőttkorban kevésbé figyelhetők meg az egyenlőtlenségek a halálozás és megbetegedés adataiban. Ugyanakkor a pszichikai egészségben és mentális kórképekben nagyobb mértékben jelentkeznek társadalmi egyenlőtlenségek. Ezért fontosak a további vizsgálatok a serdülők mentális egészségével összefüggő lehetséges befolyásoló és mediátor tényezők felderítéséhez. Jelen tanulmány a szülői társas támogatás és az optimizmus szerepét vizsgálja a serdülőkori depresszió és a társadalmi-gazdasági helyzet közötti kapcsolatban. Módszer: Az adatgyűjtés szegedi középiskolások körében történt (N= 881; 14-20 évesek). Strukturális Egyenlet Modell (SEM) segítségével elemeztük az összefüggéseket az objektív és szubjektív társadalmi helyzet (SES), a szülői társas támogatás, az optimizmus (LOT), a depresszió (CDI) és az egészség önértékelése (SPH) között. Eredmények: Az adatok a következő összefüggéseket mutatják: I. A társadalmihelyzet-változók létrehozhatnak egyenlőtlenségeket a serdülők egészségi állapotában (nevezetesen a depresszió és az egészség önértékelése terén) a szülői társas támogatáson keresztül; 2. A serdülők egészségi állapotában jelentkező egyenlőtlenségek magyarázatában fellelhetők a szülői támogatásbeli különbségek (mind anyagi, érzelmi vagy akár biztonsági szempontból), az így észlelt társas támogatás pedig megerősíthet bizonyos attitűdöket (mint az optimizmus) a szocializációs folyamatban. Következtetés: Az eredmények azt sugallják, hogy a mentálhigiénés szakembereknek figyelembe kell venniük a fiatalok attitűdjeire és konfliktusmegoldó készségeire ható társadalmi-gazdasági különbségeket, amelyek viszont befolyásolják a pszichoszociális alkalmazkodási folyamatot serdülőkorban. Mivel az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó szülők nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel és pszichoszociális forrásokkal, az ellátás és speciális programok során törekedni kell bizonyos attitűdök (például az optimizmus) erősítésére, amely a későbbi felnőttkori egyenlőtlenségeket is csökkentheti az egészségi állapotban.