A szepszis az egész szervezetet érintő, rendkívül összetett és bonyolult kórállapot. Növekvő incidenciája, és magas halálozása miatt folyamatos kihívás elé állít bennünket a diagnosztika és terápia terén egyaránt. Komplexitásából és progresszivitásából adódóan nem remélhető egyetlen laboratóriumi markeren  alapuló biztos diagnózis, sem monoterápián alapuló célzott kezelési stratégia. A patofiziológiai folyamatok alaposabb feltárása a kórképpel kapcsolatos szemléletünkben jelentős előrelépéseket eredményezett. Így szélesítette a szisztémás gyulladás intenzitásának, és a terápia hatékonyságának szenzitívebb markerek mérésén alapuló megítélését. Egyúttal bővítette kezelési lehetőségeinket is, megalapozta a több támadáspontú aspecifikus terápia egyes lépéseinek létjogosultságát, és helyes időzítését. Napjaink fő kutatási irányzata genetikai szinten keresi annak magyarázatát, hogy egyes betegeknél miért okoz szepszist, másoknál miért nem az infekció; valamint, hogy mitől függ a folyamat dinamikája egyszer reverzibilitás, máskor feltartóztathatatlan szeptikus sokk irányába.