Darwin születésének 200. és A fajok eredete című mű megjelenésének 150. évfordulója kapcsán érdemes röviden áttekinteni azt, milyen szerepet játszottak az evolúciós gondolat és a belőle következő állítások az állati és emberi viselkedés kutatásának kialakulásában, fejlődésében, és hogyan hat ez a viselkedéstudományok mai állapotára. E szempontból különös jelentősége van annak a darwini gondolatnak, miszerint az állatvilágban nemcsak a jól megfigyelhető és könnyen megismerhető morfológiai bélyegekre vonatkoztatható a törzsfejlődési-evolúciós folytonosság, hanem ugyanez érvényes a viselkedésre és annak rejtett, kognitív (pszichológiai) mechanizmusaira is. A kontinuitás elvének ebben a formában való merész és Darwin korában valójában minden tudományos-empirikus alapot nélkülöző kiterjesztése egy nagyon fontos, máig érvényes üzenetet hordoz. Nem hagy ugyanis kétséget afelől, hogy az állati viselkedés sokszempontú, összehasonlító tanulmányozása nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy megismerhessük a saját fajunk viselkedésének és elmeműködésének titkait. Bár ez az elképzelés csak meglehetősen felemás sikerrel tudott gyökeret verni a pszichológiai tudományok különböző diszciplínáiban, alapvető szerepe volt a természettudományos alapokon szerveződő összehasonlító pszichológia megjelenésében és széles körű elfogadtatásában. Manapság azt látjuk, hogy a modern kognitív pszichológiai kutatások különböző irányvonalai egyre kifejezettebben kötődnek a darwini valamint a lorenzi-tinbergeni hagyományokhoz és ezen keresztül az összehasonlító viselkedésbiológiai kutatások különböző területeihez. Az a hagyományos megosztottság ugyanis, amelyet a viselkedés- és elmekutatás biológiai és pszichológiai ágai, mint egymás alternatívái évtizedeken keresztül megjelenítettek, egy új szintézisben lassanként eltűnni látszik. A modern összehasonlító viselkedéskutatás hatékonysága nemcsak abban rejlik, hogy sokoldalú módszertani eszköztárral rendelkezve a viselkedés hagyományos elemzése mellett képes az endofenotípus (élettani és genetikai korrelátumok, idegi aktivációk) mérésére is, hanem hogy képes a megfigyelt jelenség differenciált és sokoldalú megközelítésére, a törzs- és egyedfejlődési szempontok, valamint a környezeti adaptációk kérdésének egységes keretben való tárgyalására.