Bevezetés: Számos vizsgálat bizonyítja, hogy ikerterhességben - különösen egypetéjű ikrek esetén - nagyobb gyakorisággal fordulnak elő genetikai rendellenességek, így craniospinalis malformatiók is. Anyag és módszer: Vizsgálataink 1980-2007 között előfordult 42, nem syndroma részeként megjelenő craniospinalis rendellenességgel társult ikerterhesség kapcsán rendelkezésre álló információkat dolgozzák fel. Forrásul Genetikai Tanácsadásunk számítógépes adatbázisa szolgált. Eredmények: Vizsgálataink a monozygota, illetve az egynemű dizygota magzatok érintettségének gyakoriságát 62,5%-nak találták. Jellemző, hogy többnyire csak az egyik, gyakrabban az "A" magzat (57,1%) volt érintett, míg a másik egészségesnek bizonyult. Az esetek 9,50%-ában mindkét magzatnál craniospinalis malformatio volt kórismézhető. A vizsgált rendellenességekben több leány bizonyult érintettnek; a fiú:leány arány 0,75-nak adódott. Az ikermagzatok az esetek 68,4%-ában egyneműek, 31,6%-ban különneműek voltak. A korai diagnosis minden genetikai rendellenesség kapcsán fontos; a vizsgált terhességekben a kórismézésre az esetek több mint 90%-ában a 24. terhességi hét előtt került sor. A társuló nem központi idegrendszeri rendellenességek közül a leggyakoribbnak a polyhydramniont (54,8%) találtuk; jelentőségét genetikai vonatkozásain túl esetleges szülészeti aspektusai adják. Következtetés: Vizsgálataink megerősítették, hogy az érintett magzat méhszájhoz való viszonyának, a placentatio, a gestatiós kor ismeretének nagy jelentősége van a craniospinalis rendellenességben érintett ikerterhesség további sorsáról való döntésben. E döntés alapjául minden esetben a részletes és megbízható ultrahang-diagnosztika szolgál.