A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésére számos rádiófrekvenciás hőablatión alapuló technikát dolgoztak ki az utóbbi 10 év során. Újabban a fagyasztással, a pulmonalis vénák krioballonos izolálásával elért eredmények a rádiófrekvenciás technikákéhoz hasonló hatékonyságot mutatnak az életet leginkább veszélyeztető szövődmények csökkenése mellett. Dolgozatunkban saját eredményeinkről számolunk be a mintegy egy év alatt végzett krioballon-ablatio alapján az első 55 betegen. Módszer: a beavatkozást panaszos, gyógyszerrefrakter, többnyire paroxysmalisan pitvarfibrilláló betegeken végeztük, akiknek lényeges szervi szívbaja nem volt. Minden esetben az összes pulmonalis véna felkeresésére és izolálására törekedtünk 28 mm átmérőjű, dupla falú ballonkatéter használatával, ami a pulmonalis vénaszájadék közelében felfújva a kerülete mentén a bal pitvari szövetet akár -70 Celsius-fokig hűtve megszünteti annak elektromos aktivitását. A beavatkozás alatt heparint, utána orális antikoagulánst alkalmaztunk. A fél éves utánkövetés során EKG-t, 24 órás EKG-Holtert és transztelefonos EKG-monitort használtunk a ritmus monitorozására. Eredmények: 55 betegen (18 nő; életkor 56+-33,64 év) 192 pulmonalis véna közül 165 (86%) izolációját sikerült elérnünk a beavatkozás során. Valamennyi pulmonalis vénát 37 betegben (67%) sikerült izolálni. A beavatkozási idő 155,67+-100,66 perc (átlag+-SD), az átvilágítási idő 34,04+-31,89 perc volt. A 6 hónapos utánkövetésnél 34 beteg közül 24-nél (70%) sikerült teljes aritmiamentességet (17 beteg) vagy a ritmuszavar szignifikáns csökkenését (7 beteg) elérnünk. Következtetések: kezdeti tapasztalataink alapján a krioballonos pulmonalis vénaizolálás a rádiófrekvenciás ablatiónál egyszerűbb módszer, ahhoz hasonló eredményességgel a pitvarfibrilláció kezelésére.