A hazai legjelentősebb kisebbségi népcsoport egészségügyi helyzete több vonatkozásban elmarad az átlaglakosság egészségügyi mutató mögött. A metabolikus szindróma gyakrabban fordul elő a rosszabb szociális körülmények között élők körében. A metabolikus szindróma előfordulási gyakoriságát felbecsülendő szűrővizsgálatot kez­de­mé­nyez­tünk Győr városában és Tét községben háziorvosok segítségével 20 és 70 év közötti, magukat cigánynak valló, ismert cukorbetegségben és kardiovaszkuláris megbetegedésben nem szenvedő egyének körében. A metabolikus szindróma diagnózisát az ATP-III kritériuma alapján állapítottuk meg. A 77 egyén (35 fér­fi, 42 nő; élet­kor 46,9+-10,6 év; x+-SD) kö­zött 14 eset­ben (18,2%) diabetes mellitust és további 14 eset­ben (18,2%) prediabéteszt - emelkedett éhomi vércukor (IFG) vagy csökkent glükóztolerancia (IGT) - találtunk. A szindróma egyes összetevői az alábbiak szerint fordultak elő: hipertónia 47 egyén (61,0%), kóros derékkörfogat 40 egyén (51,9%), kóros HDL-koleszterin 39 egyén (50,6%), kóros trigliceridszint 35 egyén (45,5%) és kó­ros éhomi vércukorszint 15 egyén (19,5%) esetében. A vizsgált kohorszban a metabolikus szindróma 39 egyénnél (50,6%) volt megállapítható, értékelhető nemi különbség nem mutatkozott (férfiak: 20/35=57,1%; nők: 19/42=45,2%; p>0,05). A hazai roma lakosság körében a kardiometabolikus kockázati tényezők időben történő felismerésére és a kardiovaszkuláris megbetegedések megelőzésére hangsúlyt kell fektetni; megfelelő eredmények eléréséhez folyamatos egészségügyi felvilágosító tevékenységre és gondozásra van szükség.