A carotisműtétek a XX. század közepe óta terjedtek el világszerte. A kezdeti nehézségek leküzdése után standard műtéti technikák alakultak ki. A műtétek eredményessége fokozatosan javult és az indikáció a különböző neurológiai stádiumoknak megfelelően kikristályosodott. Az Észak-Amerikában és Európában végzett átfogó, nemzetközi, prospektív, multicentrikus, randomizált vizsgálatok (NASCET, ECST, ACAS, ACST) eredményei több ezer beteg adataira támaszkodva evidenciákat szolgáltattak a carotisműtétek stroke-prevencióban betöltött szerepére, pontosan meghatározva a műtéti indikációkat a carotis bifurcatio morfológiának és a neurológiai tünetek alakulásának függvényében. Egyértelművé vált, hogy a műtét edményesebb 70% feletti carotisszűkületek esetén mint a konzervatív kezelés mind tünet, mind tünetmentes esetekben. Az elmúlt évtizedtől kezdve a cartois interna stentelés is polcárjogot nyert a stroke-prevencióban, de a nemzetközi tanulmányok eredményei még nem egyértelműek, ezen a téren további vizsgálatokra van szükség. Jelen helyzetben azt mondhatjuk saját tapasztalatok alapján is, hogy stentelés csak nagy gyakorlattal rendelkező operatőrök kezében biztonságos, olyan helyeken, ahol nagy számban végeznek ilyen beavatkozásokat. Bizonyos morfológiai elváltozások megléte a stentelés kontraindikációját képezi. A műtét és a stentelés egymást kiegészítő módszernek tekinthető, ahol a "gold standard" egyelőre a műtét.