Bevezetés: A depressziós betegek élménytünetei és magatartástünetei között jelentős szerepe van a percepciózavaroknak. Ezek a tünetek a mindennapi gyakorlatban többnyire háttérbe szorulnak, pedig már az enyhe fokú percepciózavarok is kognitív torzulásokhoz vezetnek, és jelentősen nehezíthetik a depresszió felismerését. Célkitűzés és módszerek: Áttekinteni öt európai, öt amerikai, tíz egyesült királyságbeli és öt egyéb diagnosztikai rendszer kritériumait abból a szempontból, hogy ezek milyen jelentőséget tulajdonítanak a depresszió jelenlétében a percepciózavaroknak. Eredmények: A szerző megállapítja, hogy a depressziós betegeknél a vizsgált diagnosztikai rendszerek különböző jelentőséget tulajdonítanak a percepciózavaroknak, annak ellenére, hogy a depressziós betegek valamennyien szenvednek ezektől a tünetektől. A vizsgált 23 percepciózavarból 25 rendszerből húsz, tíznél kevesebb tünetnek; 11 rendszer öt vagy annál kevesebb tünetnek tulajdonít jelentőséget. Az egyszerűsítésre törekvő diagnosztikai rendszerekben ezek a tünetek nem kapják meg a jelentőségüknek megfelelő hangsúlyt, ami a pontos diagnózisalkotást megnehezítheti. A szerző hangsúlyozza, hogy a percepciózavarok hátterében a valóság torz érzékelése húzódik meg, amitől leginkább szenvednek a betegek. A vizsgált diagnosztikai rendszerek közül az európai és a komplex diagnosztikai rendszerek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a percepciózavaroknak. Kielholz rendszerében 14, a CODE-rendszerben 19 féle percepciózavar szerepel.