A kényszerbetegség (obszesszív-kompulzív zavar) jelentős lelki megterhelést és munkaképesség-csökkenést okozó állapot, mely sok esetben felismerés és kezelés nélkül marad. A háziorvosnak tisztában kell lennie megjelenési formáival, képesnek kell lennie az obszessziók (kényszergondolatok) és kompulziók (kényszercselekvések) azonosítására, tájékoztatnia kell a beteget betegsége természetéről. A kezelés ritkán hoz teljes gyógyulást, de enyhíti a tüneteket. Elsőként kognitív viselkedésterápiával kell próbálkozni, az expozíció és a válaszreakció megelőzésével. Emellett jó hatásúak a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló szerek (SSRI). A kényszerbetegség kezelése során gyakran nagyobb dózisban kell adagolni a gyógyszereket, mint más kórképekben, és hosszabb idő telhet el a hatás jelentkezéséig. Terápiarezisztens esetekben az SSRI kiegészíthető atípusos antipszichotikummal. A kényszerbetegség idült kórkép, nem ritkák a visszaesések. A kezelés leépítése csak óvatosan történhet. A beteget nem szabad szem elől téveszteni, hogy időben felismerhessük az esetleges depressziót és az öngyilkossági gondolatokat.