A szorongásos zavarok gyógyszeres kezelésében számos, hatásmechanizmusát tekintve különböző gyógyszer kap szerepet. A terápia tengelyét a BDZ-ek és antidepresszánsok jelentik. Dozírozásuk alapja a kezdeti alacsony dózis, amit lassan, fokozatosan titrálnak a terápiás dózisig. A kezelést általában hosszú időn át, nemritkán több évig kell folytatni. A BDZ-eket gyors hatáskezdetük miatt rohamoldásra illetve a terápia kezdetén alkalmazzuk, azért is, mivel az antidepresszánsok hatásának kialakulásához több hétre van szükség, s addig a BDZ-ek csökkentik a szorongást. A BDZ-ek hátránya a dependencia, tolerancia, megvonásos szindróma, ill. az előzőekből következő rövid távú alkalmazhatóság. Az antidepresszánsok előnye ezzel szemben a hoszszú távú kezelés lehetősége, valamint az, hogy a betegségre jellemző gyakori komorbiditást is előnyösen lehet velük kezelni. Hatásuk több hét után jelentkezik, tolerancia, dependencia a szerekhez ritkán alakul ki. A triciklusos szerek, bár rendkívül hatékonyak, a kedvezőtlen mellékhatásprofil miatt háttérbe szorultak, az első vonalbeli terápiát az SSRI csoport jelenti. Egyéb szerek hatékonyságát is bizonyították egyes szorongásos zavarokban: GAD-ban a buspironét, a MAGI-k közül az irreverzibilisek hatásosak, de a diétás megszorítások miatt háttérbe szorulnak, a reverzibilis készítmények előnyösek, de az erre vonatkozó eredmények nem mindenhol meggyőzőek. Jelentős számú vizsgálat folyik alternatív szerekkel (antipszichotikumokkal PTSD-ben és OCD-ben, ill. antikonvulzív szerekkel), melyek ígéretesnek tűnnek, de ennek bizonyításához több nagyobb vizsgálat szükséges.