A metonímiát sokáig olyan szóképnek tekintették, amely két fogalom közti érintkezési kapcsolaton, kontiguitáson alapul: az egyik fogalomnak, a kifejezőnek a nevét átvisszük a másiknak, a kifejezendőnek a jelölésére, és annak értelmében használjuk. A holisztikus kognitív nyelvészet ehhez képest átértékelte a metonímia fogalmát, akárcsak a metaforáét. Kognitivista felfogásban a metonímia elsősorban konceptuális folyamat, és ennek megfelelően a metonimikus kapcsolatok tulajdonképpen olyan konceptuális relációk, amelyek nemcsak a nyelvhasználatunkra jellemzőek, hanem meghatározzák a mindennapi gondolkodásmódunkat, viselkedésünket. Számos kutató azonban túl általánosnak tartja a kognitív metonímiafelfogást. Szerintük a metonimikus kifejezések nagyrészt elliptikus szerkezetek, s így a szavak szemantikai struktúrájából, a szintaktikai szerkezetekből, valamint a pragmatikai tényezőkből kiindulva próbálják megmagyarázni a jelenséget. A metonímia feldolgozását tesztelő pszicholingvisztikai kísérletek eredményei azonban egyelőre mindkét állítást alátámasztják. Eszerint egyes típusok megértése konceptuális relációk aktiválódása, míg más típusoké a hiányos nyelvi szerkezet rekonstruálása által történne. Úgy tűnik, a metonímia egy rendkívül összetett jelenség, ahol a különböző típusok mellett különböző feldolgozási stratégiákkal is számolnunk kell.