Célkitűzés: A kis teljesítményű szoftlézer-terápiát, mint nem invazív módszert közel 30 éve alkalmazzák a mozgásszervi betegségek kezelésében. Bár régen feltételezik, hogy a lézerek nem hő-, hanem fotokémiai hatást fejtenek ki, ennek ellenére a lézerkezelés hatásmechanizmusa máig sem tisztázott. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon a rheumatoid arthritises (RA) synovium fehérjeexpressziója befolyásolható-e a synovium ex vivo lézerbesugárzásával, és amennyiben igen, mely fehérjék expressziója változik. Betegek és módszerek: A hatásmechanizmus tisztázására öt RA-s betegből térdízületi műtét során vett synovialis membrán minta besugárzását végeztük infravöröshöz közeli tartományban működő dióda lézerrel, 25 j/cm2 dózissal. Az egyes kezelt mintákhoz ugyanazon beteg ugyanazon alkalommal vett, nem kezelt synovialis membrán mintái szolgáltak kontrollként. A synovialis membránok fehérjéinek elválasztása kétdimenziós poliakrilamid gél elektroforézissel (2D PAGE), majd a szignifikáns eltérést mutató fehérjék azonosítása tömegspektrometriás analízis segítségével történt. Eredmények: A lézersugárzás hatására megváltozó expressziót mutató fehérjék közül 12-t sikerült azonosítani. A lézerbesugárzás hatására két beteg szövetmintájában az alfa-enoláz, négy beteg esetében a vimentin, a haptoglobin CRA b izoformája és a C3 komplementkomponens prekurzor mennyisége szignifikánsan csökkent (p <0,05). Más fehérjék (pl. lumikán, oszteoglicin, HSP-70, gp96) expressziója a lézerkezelés után a betegek szövetmintáiban szignifikánsan fokozódott (p <0,05). Következtetések: Mind az alfa-enoláz, mind a vimentin RA-ban autoantigénnek tekinthető, amelyek ellen termelődött ellenanyagok RA-s betegek szérumában kimutathatók. Ezen autoantigének synovialis expreszsziójának csökkenése az autoimmun folyamat kimenetele szempontjából kedvező hatású lehet.