Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=93210
MOB:2009/4
Szerzők:Torzsa Péter; Székely András; Bagi Mária; Purebl György; Kopp Mária
Tárgyszavak:DEPRESSZIÓ; NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI PROGRAMOK
Folyóirat:Magyar Családorvosok Lapja - 2009. 1. sz.
[https://csaladorvosoklapja.egeszsegvonal.eu/]


  Az "Európai Szövetség a depresszió ellen" magyarországi programjának bemutatása / Torzsa Péter [et al.]
  Bibliogr.: p. 17. - Abstr. hun.
  In: Magyar Családorvosok Lapja. - ISSN 1789-607X. - 2009.  1. sz., p. 12-17. : ill.


A mindennapi orvosi gyakorlatban az egyik leggyakrabban látott pszichiátriai betegség a depresszió. Epidemiológiai vizsgálatok alapján a lakosság jelentős hányadát érinti; előfordulhat már gyermek- (2-3%) és serdülőkorban (4-8%) is. A felnőtt lakosság közel 20%-a élete folyamán legalább egy depressziós fázison átesik. A depresszió előfordulása a normál populáció körében magas, az egyszeri epizód élettartam-prevalenciája a népességben 4,6-15,7%. 2002-ben a felnőtt magyar népesség körében 13% volt a közepesen súlyos vagy súlyos, klinikailag már nagy valószínűséggel major depressziósnak tekinthető személyek aránya. A depresszió - gyakoriságánál fogva, illetve az életminőséget károsító hatása miatt - hazánkban is népegészségügyi probléma. Az alapellátásban végzett vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a hangulati és/vagy szorongásos zavarban szenvedő páciensek nagy része panaszával nem fordul orvoshoz vagy nem orvoshoz fordul. Ennek oka sokszor az ismeretek hiánya, de olykor a szégyen, a félelem a stigmatizációtól. Ugyanakkor e betegek az átlagpopulációhoz képest sokszor gyakrabban veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, illetve a táppénz lehetőségét. Az orvost felkereső betegek legtöbbször családorvosuknál jelentkeznek panaszaikkal, és sokszor szívesebben fogadják el a kivizsgálást, kezelést a családorvostól, mintha a pszichiátriai szakellátáshoz kellene fordulniuk. A betegek gyakrabban keresik fel testi panaszaikkal orvosukat, mint lelki jellegű problémáikkal, és a legtöbb esetben maga a beteg sem tudja, hogy szomatikus tünetei hátterében valójában hangulatzavar húzódik meg.