Célkitűzés: Annak meghatározása, hogy a súlyos állapotú, egyéb módszerrel sikeresen nem kezelhető glaucomás szemeken az Ahmed S-2 és FP-7 típusú implantátumokkal mekkora szemnyomás-csökkenés érhető el, és hogy az implantációnak milyen szövődményei vannak. Módszer: Nyolc év alatt 36 implantátumot ültettünk be 34 súlyosan károsodott másodlagos glaucomás szembe. A medián követési idő 53 hónap volt. A szemnyomás csökkenését összefüggő mintát t-próbával, a szemnyomás-csökkentő hatóanyagok mennyiségének alakulását Wilcoxon próbával elemeztük. Az optimális sikerességet az egyéves és hosszabb követési időpontokban a kiindulási intraocularis nyomás legalább 30%-os, 518 Hgmm-es szintre csökkenésével definiáltuk. Eredmények: Az intraocularis nyomás (átlag+-SD) a preoperatív 38,0+-9,0 Hgmm-ről 12 hónapnál 16,1+-4,4 Hgmm-re, 2 évnél 18,0+-5,4 Hgmm-re, 3 évnél 17,6+-7,1 Hgmm-re, 4 évnél 17,0+-4,4 Hgmm-re, 5 évnél 17,5+-5,6 Hgmm-re, 6 évnél 19,9+-3,7 Hgmm-re, 7 évnél 18,7+-5,0 Hgmm-re, 8 évnél 19,0+-2,8 Hgmm-re csökkent. A követés végén az intraocularis nyomás 16,9+-7,3 Hgmm volt (p<0,003 minden összehasonlításra). Az 1. és 8. posztoperatív év között a szemnyomás nem változott szingnifikánsan (p>0,05 minden összehasonlításra). Az optimális sikeresség kritériumainak az 1-8 éves követés során a szemek 50,0-76,9%-a felelt meg. A szemnyomás-csökkentő hatóanyagok mennyisége a műtét előtti 2,8+-0,9 értékről az utolsó kontrollon 1,0+-1,0 értékre csökkent (p<0,0005). Négy implantátumot kellett eltávolítani, ezek közül egyet újabb implantátummal helyettesítetteink. Következtetés: Az Ahmed S-2 és FP 7 csarnokvíz-elvezető implanuitum sok esetben alkalmas a legrosszabb prognózisú, korábban sikertelen műtéteken átesett glaucomás szemek szemnyomásának különösen nagy mértékű és stabil csökkentésére.