A laktóz (tejcukor) egy - kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló - természetes kettős cukor (diszacharid, D-glükóz + D-galaktóz), amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység, laktóz hiány, hipolaktázia) oka: a laktózt glükózra és galaktózra hasító enzim csökkent termelődése vagy hiánya a vékonybél-nyálkahártyában. Laktózintolerancián a klinikai tünetekkel társuló laktózemésztési zavart értjük A laktózt a vékonybél-nyálkahártya epithelialis sejtjeinek kefeszegélyében lokalizálódó laktázenzim (béta-galatozidáz) hidrolizálja D-glükózra és D-galaktózra. Ez a két monoszacharid aktív transzporttal a vékonybélből szívódik fel. A belekben továbbhaladó emésztetlen, elbontatlan laktózt a vastagbél baktériumai bontják el rövid szénláncú savakká (tejsav stb.) és gázokká. Két gramm tejcukorból (kevesebb mint 0,5 dl tej laktóztartalma) közel másfél liter hidrogén gáz képződhet.