Az innováció napjaink egyik fő fogalmává vált, mint a versenyképesség megőrzésének egyik kulcstényezője. Bár más-más megközelítésből, de az innováció fokozottan foglalkoztatja számos tudományterület elméleti és gyakorlati szakembereit. Tudományterülettől függetlenül állíthatjuk, hogy az innovációval foglalkozó irodalom elsősorban az innovációt elősegítő és serkentő tényezők azonosítására, valamint ezek részletes bemutatására tesz kísérletet. Míg a korai vizsgálatok és elméletek elsősorban a szervezet vagy csoport felépítését és tagjait állították érdeklődésük középpontjába, addig az utóbbi években a hangsúly egyre inkább a szervezeti kultúra és klíma vizsgálatának irányába tolódott. Ezzel párhuzamosan fokozatosan teret nyertek azok a kutatások is, amelyek elemzésük szintjének a munkacsoportot választották a szervezet egésze helyett. Az innovációt elősegítő csoportklíma megragadására West 1990-ben kidolgozta a Négy-faktor elméletet. Az elmélet a következő négy tényezőnek tulajdonít kiemelt szerepet az innovációt elősegítő klíma esetében: vízió, részvételi biztonság, feladatorientáció és az innováció támogatása. A Négy-faktor elmélet alapjain Anderson és West (1998) később megalkotta a Csoportklíma kérdőívet, amely lehetővé teszi a négy faktor számszerűsítését és mérését. A kérdőív megjelenése óta számos tanulmány foglalkozott annak pszichometriai vizsgálatával, illetve más nyelvekre történő adaptálásával. Jelen tanulmány az elmélet bemutatása után a kérdőív magyar változatát vizsgálja egy harminc munkacsoportból álló mintán. A csoportok mindegyike ugyanahhoz az állami intézményhez tartozik, a mintát a vizsgálatban résztvevő intézmény négy megyei és egy városi intézetének munkatársai alkotják. A teszt megbízhatóságának mérésére Cronbach-alfát számoltunk külön a négy alskálára, illetve a teljes kérdőívre. A magas Cronbach-alfa értékek a kérdőív magyar változatának megbízhatóságára utalnak, azok jóval az elfogadható szint felett vannak.