A hypertonia a 21. század elején világszerte még mindig az elsődleges oka a mortalitásnak, míg a harmadik legfőbb oka a maradandó fogyatékosságnak. A célértéket elérő betegek aránya világszerte a 30-40%-ot alig éri el. Az orvosoknak a hypertonia kezelésében észlelhető sikertelenségének számos oka van annak ellenére, hogy rendelkezésre állnak azok a terápiás lehetőségek és módszertani ajánlások, amelyek a célérték elérését lehetővé tennék. A vérnyomás-célértékek mellett érdemes foglalkozni a lipid- és CH-anyagcsere célértékeivel is, hiszen ezek a rizikófaktorok a betegek nagy részében halmozottan jelentkeznek.