A vizsgálat célja az autológ mobilizált vér őssejt-transzplantáción (ASCT) átesett, relabált és primer refrakter Hodgkin-kóros betegek összesített és betegségmentes túlélésének, valamint a fő prognosztikai tényezőknek a meghatározása volt. A 132 autológ őssejtátültetésen keresztülment beteg (81 férfi és 51 nő) medián életkora 29 (18-60) év volt. Az első vonalbeli kezelésre adott válasz alapján a betegek megoszlása a következő volt: 72 relabált (34 beteg 12 hónapon belül, 38 beteg pedig 12 hónapon túl relabált) és 41 primer refrakter. A relabáltak csoportjában az őssejtátültetés idején 26 beteg volt komplett remisszióban és 46-nál reziduális betegséget véleményeztek. Az őssejtátültetés után a medián követési idő 501 (60-4526) nap volt. 2006-tól minden esetben a betegség státusának a meghatározása az őssejt-transzplantációt követően pozitronemissziós tomográfia-komputertomográfiával történt. A hároméves összesített túlélés és betegségmentes túlélés a teljes betegcsoportban 82, illetve 76% volt. Ugyanezek az arányok a primer refrakter csoportban 74, illetve 62%, a 12 hónapon belül relabált csoportban 79, illetve 74%, a 12 hónapon túl relabált betegcsoportban 100, illetve 94% voltak. Az összesített túlélés és betegségmentes túlélés tekintetében nem volt szignifikáns különbség a korai és az előrehaladott stádiumú betegek között. Az autológ őssejt-transzplantáció komplett remisszióban szignifikánsan jobb összesített és betegségmentes túlélést eredményezett, mint a reziduális betegséggel rendelkezőkben. A primer refrakter betegcsoportban a pozitronemissziós tomográfia-komputertomográfiás vizsgálat segíthet időben kiszűrni a korai nagy dózisú kemoterápiát és autológ őssejt-transzplantációt igénylő betegeket.