A törzsfejlődés során a különböző kórokozókkal szemben immunológiai védettség fejlődött ki, amelyet, velünk született (természetes) immunitásnak nevezünk Ezt a védettséget az emberi immunrendszer alkotóelemeinek együttműködése valósítja meg (sejtes elemek, a fagociták, a hízósejtek, a dendritikus sejtek, valamint a speciális fehérjék, az ún. komplement rendszer és egyes üzenetközvetítő molekulák, a citokinek). Ennek a védekezőrendszernek fontos elemét jelentik a természetes ölősejtek (NK-sejtek). A vérben keringő és a szövetekbe vándorló sejtek olyan felismerő egységekkel bírnak, amelyek a szervezet egészséges sejtjeinek felszínén meglévő alkotórészt, az MHC-I-et ismerik fel. Különleges képességük, hogy az aktiválja őket, ha a "letapogatott" sejten kevés vagy nincs is MHC-I molekula. Az aktiváció eredményeképpen megölik a sejtet. A szervezetet fenyegető fertőzések és a sejtek daganatos elfajulása az MHC-I hiányát okozza, ami az NK-sejtek révén kiküszöbölésüket és a szervezet gyógyulását jelenti. Az utóbbi években ismertté váltak azok a genetikai módszerek, amelyek segítségével az egyes NK-sejtcsaládok működése széles körben vizsgálható. Munkánkban összefoglaljuk fejlődésüket és ölő (killer) funkciójuk lényegét, öröklődésüket és újabban feltárás alatt álló szerepüket az őssejtek átültetésében, mivel klinikumban napvilágot láttak azok a kezdeti eredmények, amelyek a rosszindulatú vérképzőszervi betegségek gyógyítására alkalmazott őssejtátültetések sikerében az NKsejtek szerepét igazolták. Végül, a terhesség korai szakaszában a magzati fejlődést támogató különleges NK-sejtcsalád (uNK) működését és vizsgálatának újabb eredményeit ismertetjük. A cikk az emberi NK-sejtek legfontosabb tulajdonságait és azokat az újabb kutatási eredményeket foglalja össze, amelyek a klinikum számára is jelentőséggel bírnak.